A stájer tökmagolaj g.g.A. a természet valódi ajándéka. Ez egy garantáltan természetes specialitás, idegen olajokkal való keverés és bármilyen színező-, aroma-, vagy konzerváló szer nélkül. A tipikus jellegzetes karakterét a hazai talaj adottságai adják amelyen az olajtököt termesztik.
A talaj mellet azonban a napsütésekben gazdag klíma, amely Ausztria keleti és déli tájaira jellemző, feltétele a csúcstermék minőségének. Mindenekelőtt azok a hőmérsékletingadozások amelyek a nappalok és éjszakák között vannak, és a napsütésekben gazdag ősz miatt aratják a legjobb tökmagokat. Ez a speciális talaj-klíma viszony biztosítja évről évre a az egyedülálló mag minőséget. A kövér hasú sötétzöld magok a belőlük nyert stájer g.g.A. tökmagolajnak biztosítjak a kitűnő íz hatást, illetve a tipikusan mélyzöld színárnyalatot a vöröses reflexekkel.
Héjnélküli tökmag
A töknövény a világ egyik legrégebbi kultúrnövényének számít, a legkorábbi tök leletek a szokásos kerti tökből (Curubita pepo) a tudósok szerint a krisztus előtti 10.700tól 9.200 évekre tehetők, és Dél Mexikóból származnak. Feltehetően csak Amerika felfedezése után jött át a tökmag Európába. Fontos pont, hogy a tökmagok héjasak voltak. Amely eredetileg minden tökmag ültetvényre jellemző volt. Ennek ellenére már a 18. században is igazolhatóan tudtak tökmagolajat kinyerni ezekből a héjas tökmagokból.
Csak a 19. század végén jött létre az az olaj kinyerésre alkalmas tökmag, és annak egy héjnélküli mutánsa, a ma ismert Stájer olajtök (Cucurbita pepo var. styriaca). Ez a természetes tökmag mutáció jelentősen megkönnyítette a mezőgazdasági termelők számára az olaj kinyerését, hiszen eddig az időpontig szorgos kézi munkával kellett a maghéjakat eltávolítani.
Időközben százéves tapasztalatra és sikeres feldolgozásra tudunk visszatekinteni a kövér hasú, sötétzöld és magnélküli tökmagokból való olajkinyerésnél.
A nyersanyag
Termesztési réiókban
A stájer olajtököt mindenekelőtt Stájerországban és egyes kedvezményezett régiókban termesztik Kelet-Ausztriában. Azonban a szomszédos régiókban. Pl. Szlovéniában és Magyarországon és távolabbi kelet európai országokban is termesztik a héj nélküli tökmagot. Az osztrák termesztési régiókban találja meg mégis az olajtök szokat az ideális feltételeket, amelyek a g.g.A. stájer tökmagolajat másfajta tökmagolajaktól megkülönböztetik.
A tökmag
A magok vetése április végétől május elejéig történik. A vetés sorokban történik, úgy hogy a tökpalánták között többszöri mechanikus kapálás legyen lehetséges. Időjárástól függetlenül az aratás szeptember közepe és október közepe között történik, többnyire gépi úton. Egyedileg és igen ritkán még kézzel történik az aratás, ahol a tököket gondosan félbevágják, és hosszú ideig tartó munkával “kibelezik” ( szét választják a magokat a gyümölcshústól). Az aratás után a magokat megmossák, a tapadó héjaktól és gyümölcshúsoktól, és a további tárolásig megszárítják azokat.
Fotocredits: Stefan Kristoferitsch; Jörg Böthling
